Színezd újra,színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
Ólomként húz, rögzít, bénít,
Te szeretsz, a másik szédít.
Ha felismered helyzeted,
Csak láncaid veszítheted.
Ébrenlétbe kerget az álom.
Helyem itt többé nem találom.
Sorscsapások ütnek vernek.
Atomjaim szanaszét hevernek.
Ha először nem érsz el, csak tarts ki bátran.
Ha itt nem találsz, keress meg ott.
Valahol megállok, és várok Rád...
Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek.
Gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor, hogy féljek.
Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek, é
n inkább meghalok Minthogy álmok nélkül éljek.
Végül mindenem eladtam.
Korhadt gerendám átléptem,
s utoljára tíz körmömmel
a falba véstem fájdalmam.
Maradjak emlékedben mint egy borongó néma táj
Amere csak akkor jár szived hogyha vérzik és fáj
Nem kell már a szerelmed Késő már a bánat
Hiába is üzengetsz nem vágyom utánad.
Mert én olyan vagyok mint a tavaszi szél.
Ha egyszer el megy vissza többé nem tér.Nem kell már a szerelmed Késő már a bánat
Hiába is üzengetsz nem vágyom utánad.
Mert én olyan vagyok mint a tavaszi szél.
Ha egyszer el megy vissza többé nem tér.
Nem kell már a szerelmed Késő már a bánat
Hiába is üzengetsz nem vágyom utánad.
Mert én olyan vagyok mint a tavaszi szél.
Ha egyszer el megy vissza többé nem tér.
Ha törekszel valami szépet tenni de azt a sikertelenség zúza szét.
Jusson eszedbe hogy minden győzelmet meg előz a bukás ,
és minden boldogságot a szenvedés.
Esik az eső mikor az ablakon kinézek.
Ezek a cseppek most neked zenélnek
Sírnom kellene mint az égnek
Elvesztette a napfényt én pedig téged.
Ha vérzik a szíved és fájdalmad nagy,
ember légy mindig és az is maradj.
Mert az ember egy léha könnyelmű senki,
még is oly nehéz embernek lenni.